5 nap Amszterdamban
Felébredtem és minden mozdulatlan volt körülöttem. Körülbelül százan telepedtek le a pihenőhelyiségben a Hullból Hollandiába tartó éjszakai kompon.
Koromsötét volt, és az egyetlen hang a motorok halk zümmögése és a furcsa horkolás volt. Az összes ülés fel volt pattintva, így azon kaptam magam, hogy egy üres helyen fekszem a földön, és pár társam próbált szintén kényelmesen elhelyezkedni.
Körülbelül öt perc telt el, és éreztem, hogy lassul a komp. Hallani lehetett, ahogy kevésbé dohog és ráfordul a kikötői helyére.
Az egész folyamat körülbelül öt percig tartott. Végül elhagytuk a szobát a két utitársammal.
A hollandiai dokkolás után egy várakozó autóbuszra tereltek minket, ami után következett az egy órás amszterdami autóút. A táj tele volt minden olyan dologgal, ami Hollandiát olyan egyedivé teszi.
A szélmalmok bőségesen szétszórva fellelhetők voltak az egész országban. Csodálatos fehér szerkezetek, amelyek karjai végeérhetetlenül forogtak a szélben. Úgy tűnt, a sík vidék a végtelenbe nyúlik. Valójában Hollandia több mint egyharmada mélyföld, azaz a tengerszint alatt fekszik.
Az autóbusz Amszterdam szívében tett le minket, mélyen a belvárosban, a csatornahálózat mellett, amely milliónyi darabra osztja ezt a régi várost. Azon kaptuk magunkat, hogy a központi pályaudvar előtt állva tanakodtunk a szálláslehetőségeinkről. Előzetesen úgy döntöttünk, hogy várunk érkezésig a szállodakereséssel.
Viszont amikor már kezdtünk aggódni, hogy mégse lesz szállásunk, egy középkorú nő lépett hozzánk. Határozottan és rövid kérdéssel fordult hozzánk:
– Szobát kerestek fiúk? – kérdezte törött angolsággal. „Igen” – válaszoltuk mindannyian egyszerre. Éreztük, hogy a megoldás Ő lesz a szorult helyzetünkre.
– Van egy panzióm nem messze innen, mindössze két megállóra a metrón. Ha szeretnétek szobát, gyertek és nézzétek meg.
A lehetőség elég ésszerű volt, megtekintve a helyet, gyorsan ki is vettük. Húsz perc séta, és visszaértünk a belvárosba a többi turistával, majd körbe-körbe jártunk, hogy tájékozódjunk.
Amszterdam valóban szürreális hely
A kannabisz legalizálása miatt a világ többi része felvonta a szemöldökét (és talán egy kis írigységgel tekintenek rá).
Miközben megkóstoltuk a helyi finomságokat, az egyik nap úgy keveredett a másikba, mint valami ködös álom. Mielőtt észrevettük volna, hazatértünk, és egy egészen bizarr nyaralásként emlékeztünk vissza az utunkra.
